Ülés nő indre.

Sereg András A darabot visszautasította ugyan a Vígszínház, de pár hónap múlva más név alatt, más címmel, némileg átdolgozva mégis bemutatta. Az ügyből per lett, és noha a bíróság megállapította, hogy a két mű szövegében azonos részletek vannak, a filmet mégis a jogerős ítélet megszületése előtt forgatni kezdték.

Ugyanez viszont nem mondható el a bírósági eljárás nívójáról. Szaftos színházi botrány Indig Ottó Fotó: Országos Széchényi Könyvtár A múlt század harmincas éveiben szaftos botrány rázta meg a hazai színházi világot.

Index - Belföld - Az Indig-per: színmű a híd alatt

Forgács Ferenc 29 éves közgazdász azzal vádolta a Vígszínházat és a korszak divatos szerzőjét, Indig Ottót, hogy az Ember a híd alatt címmel bemutatott színmű csaknem azonos a Szép élet című, a Vígszínháznak felajánlott, de elutasított drámájával. A színdarab cselekménye dióhéjban: egy elkeseredett fiatal orvos, Visky András hiába végezte el az egyetemet, sehogyan sem kap állást.

Nincs kórház vagy falusi rendelő, ahová felvennék. Elkeseredésében öngyilkosságot forgat a fejében. A híd alatt lakó csavargó ismeri ezt az érzést, visszarántja őt az életbe, megtanítja inkább a mesterségére, a betörésre. Első közös munkájuk helyszíne a fiatal orvos egyetemi tanárának villája, ahová váratlanul beteg érkezik. A csavargó elmenekül, ő viszont marad segíteni a betegen.

A professzor hazatérve tetten éri, ám feljelentés helyett állást kínál neki.

Az élete már-már rendeződne, de egykori tolvajtársa zsarolni kezdi. A helyzetet bonyolítja, hogy közben a professzor ifjú nejével egymásba szeretnek. A főhős végül úgy dönt, hogy nem dúlja fel jótevője házasságát. A közgazdász az előadás megtekintése után felháborodott hangú levelet írt a Vígszínház igazgatóságához, amelyben tiltakozott a minitel helyszíni találkozón ellen. A színház vezetése válaszra sem méltatta, ezért — elmondása szerint — kénytelen volt polgári pert indítani.

Forgács Ferenc beadványában a ülés nő indre állította: Hasonlít a darab témában, elgondolásban és kidolgozásban, témája mindkettőnek olyan ember, akit az élet annyira elsodort, hogy a tomboló vihar az Erzsébet híd alá viszi ülés nő indre ugyanazzal a szándékkal. Mindkettőt egy csavargó menti meg. Mindkét ember új életformák közé jut, megcsillan az érvényesülés lehetősége, amelyet egy nő nyújt.

Mindkét nő élete már egy másik élethez van kötve, de a fiatalabb emberek megjelenése más irányba tereli őket. Egyezik a kidolgozási forma is.

Feltűnő azonosság mutatkozik a főszereplő személyek szerepében. Hullámzó plágiumper A teátrum és szerzője tagadta a plágiumot. Forgács kártérítési keresete szerint — amit Altorjay Sándor ügyvéd útján nyújtott be a bírósághoz — felelősség terheli a színház igazgatóságát, hogy színművét más szerző neve alatt és más címmel mutatta be.

Kérte a bíróságot, hogy az alperest húszezer pengő megfizetésére kötelezze. A nagy érdeklődéssel kísért per A kéziratot azzal az indokkal adták vissza, hogy ülés nő indre darab nem nélkülözi ugyan az írói készséget, de kigondolása valószínűtlen, és a Vígszínházban nem számíthat megfelelő fogadtatásra. Az elutasítás után nem sokkal hirdetni kezdték Indig Ottó Ember a híd alatt című darabját. A Vígszínház jogi képviselője tagadta, hogy Indig darabja és Forgács színműve azonos volna.

Elmondása szerint Forgács kéziratát Komor Gyula dramaturg olvasta, aki az alkalmatlan darabok jegyzékébe iktatta, ezért az igazgatók nem is szerezhettek tudomást róla. Indig azért sem plagizálhatott Forgácstól — magyarázta a színház ügyvédje —, akik különösen szobalány tulajdonos a színdarab ötletét Holitscher Ferenc kolozsvári kereskedő Emberek a rakparton című művéből vette.

Holitscher a darabot még ben elküldte a Magyar Színházhoz Heltai Jenő igazgatónak. Holitscher később beleegyezett, hogy Indig átdolgozza darabját. Egy színházi ügynökségnél olyan singlewiken heilbronn kötöttek kétszáz pengőért, hogy a színlapon csak az ülés nő indre neve szerepeljen szerzőként. Az alperes jogi képviselője szerint a Holitscher—Indig színmű már ben készen volt, azaz jóval előbb, mint ahogy a felperes elküldte darabját a Vígszínházba.

„Van egy munkám számodra”

A törvényszék ezek után elrendelte, hogy a felperes csatolja be az eredeti kéziratot, és egyben kötelezte a Vígszínházat, hogy Indig darabjának hiteles szövegkönyvét 15 napon belül nyújtsa be.

Indig távollétei és adósságai A szerzőjogi tanács szakvéleménye szerint feltűnő hasonlóságok vannak a két darab között.

Indig Ottó darabjának első felvonásában a csavargó így szól a híd alatt: — Mit akart, cigányzenét a Gellértből, vagy jazzt a Hangliból? Forgács darabjában ez a mondat így szól: — Ha jó idő van, hallgatok cigányzenét a Gellért teraszáról vagy jazzt a Hungáriából. Az ítélethozatalt felfüggesztették, mert a tárgyaláson Indig nem jelent meg. A bíró közölte, hogy diplomáciai úton keresi meg a szerzőt, aki a tárgyalás idején Kolozsvárott tartózkodott.

A harmincas évek egyik legtermékenyebb színpadi szerzője ezért arra az elhatározásra jutott, hogy a számára kedvezőtlen ítélet meghozatalát távolmaradásával akadályozza meg. Az es születésű Indig Ottóról tudni kell, hogy jogot végzett a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, így tisztában lehetett eljárásjogi lehetőségeivel.

Thury Zsuzsa Barátok és ellenfelek című, ben megjelent visszaemlékezése egy másik emberi tulajdonságára is rávilágít: Indig ha otthon volt, minden estéjét a kártyaszobában töltötte. Többnyire rövid idő alatt elvesztette a pénzét, máskor tekintélyes összeget nyert. De a nyereséggel nem állt fel, hanem addig rakosgatta a téteket, míg az egész elúszott. Ismerősei szerint az írónak szinte állandóan adósságai voltak. Indig ugyanakkor ügyelt arra is, hogy befolyásos barátokra tegyen szert. Első felesége Neményi Lili volt, de írt egyfelvonásost Bajor Gizinek is házasság reményében.

Aztán az újságból tudta meg, hogy a díva nem őt, hanem egy orvosprofesszort választott férjül. A film forog tovább Színházi és filmgyári kollégái egy percig sem hitték el, hogy A torockói menyasszony szerzője egy ismeretlen ifjútól lopta el a legújabb darabját. Ami Indig sikerdarabjának eredetiségét ülés nő indre, az Erdélyi Lapok Miközben Forgács szívósan küzdött az igazáért, az igazságszolgáltatás széljárása megváltozott. Felcsillant ugyan a remény a felperes előtt, hiszen a Kúria Az ítélőtábla viszont úgy találta, hogy Indig nem ismerte Forgács művét, és így abból semmit sem vett át.

Schöpflin ítélete Schöpflin Aladár egyik cikke, ami a Nyugat Indig Ottó drámaírót beperelte valaki, hogy egyik színművét, illetőleg annak bizonyos részeit az ő kéziratban maradt, de szinházaknál megfordult darabjából vette. A bíróság a szerzői jogi szakértő bizottság szakvéleménye alapján elutasította a felperest azzal az indokolással, hogy Indig darabjának néhány dialógus-részlete olyan feltünő egyezéseket mutat a felperes kéziratának megfelelő részeivel, amely nem lehet véletlenség, de a motivumoknak esetleges egyezései lehetnek egymástól függetlenek is, egyformán eszébe juthattak mind két szerzőnek.

Ezen az alapon a dialógusrészek egyezése dacára sem lehet plágiumról szó. Schöpflin a cikkben több példát hoz fel arra, hogy Katona József hány helyről vett át részleteket a Bánk bán című darabjába. Mint írja, Schillertől és Wielandtól, valamint egy maga korában népszerű német író, Veit Weber műveiből egész részeket emelt át.

Elgondolkoztatok már azon, hogy vajon Mennyei Atyánknak van-e munkája számotokra? Léteznek-e olyan fontos dolgok, amelyek megvalósítására titeket — és kifejezetten titeket — készített elő? Bizonyságomat teszem, hogy a válasz: igen!

Majd megvonta a maga végkövetkeztetését: Ha mai író használna fel ilyen módon idegen szövegeket, joggal lehetne plágiummal vádolni és bizonyára kártérítési pert is kapna a nyakába. Hiszen ma, amikor az emberek görcsösen féltik minden kis tulajdonkájukat és pénzt akarnak kisajtolni minden kis lehetőségből, minduntalan olvashatjuk az ujságban, hogy régi, feltámadás reménye nélkül elhalt színdarabok az utcakövezeten heverő címei miatt, ha azokat használni meri egy színház vagy filmvállalat, zárlati kérelemmel súlyosbított pereket indítanak.

Erdőtelki ismerősei szerint Forgács Ferenc élete végéig nem tudta feldolgozni a történteket. Indig a zsidótörvények elől ban Párizsba költözött, majd ben Münchenbe tette át a székhelyét, ahol a Szabad Európa Rádió munkatársa volt ig, ülés nő indre.